Nincs engedélyezve a javascript.
...és akkor egy kicsit világgá mentünk...
...és akkor egy kicsit világgá mentünk...
"Az emberélet röpke dráma. Csak egyszer játsszák. Nincs több előadása!"
2016. október 18.

Az utolsó napok nagyon sok erőt adtak. Augusztus 20-án Felvidéken, 21-én Vásárosnaményban vártak félezernél is többen. A legutolsó teljes otthoni napon, Soltvadkerten a csilláron is lógtak. Felemelő érzés volt így búcsúzni, nekem mindenképpen. Aztán lejöttem a színpadról, elautóztam Budapestre ahol - előre egyeztetett módon - leadtam az autómat, annak kulcsait és forgalmi engedélyét egy autókereskedés portásának. Hazamentem, aludtam pár órát, aztán felkeltettem a srácokat és elindultunk. Budapest - Párizs -Washington. Mindjárt elmesélem, hogy miért az Egyesült Államok fővárosa mellett döntöttünk.

Valamelyik honlap tegnap az írta, hogy ez az új hazám. Nem az. Tisztelem, szeretem Amerikát, örökké hálás leszek a Miami Egyetemnek, hogy taníttatott, de nekem Magyarország a hazám, és az is marad.

Egy héttel elutazásunk előtt Gyöngyivel vettünk egy lakást a családunknak, Magyarországon. Ide, Washingtonba pedig elhoztam egy magyar zászlót, és első dolgom volt, hogy kitettem a falra...

...indul az utazás...

...indul az utazás...

Állami támogatást sosem kaptam, így ezzel nem kell elszámolnom senki felé. S bár a pénztárcám a sajátom, nagyon röviden leírok Nektek valamit. Mi soha nem költöttünk luxusra. Nincs kacsalábon forgó palotám, nincs jachtom, sosem volt drága kocsink és nincsenek drága ékszereink sem. Gyermekeink sem méregdrága ajándékokat, inkább élményeket kaptak. Ezért jártak óvodába Afrikában és Amerikában, ezért volt Barnabásom iskolás Angliában, ezért utaztak velünk mindenhová, mert szerettük volna, s ma is szeretnénk őket nyelveket beszélő, világot látott, okos, segítőkész gyerekekké nevelni. Most sem magántanulók, állami iskolába járnak, pontosan olyanok, mint bármely helyi kisdiák.

Feleségemmel azt beszéltük meg, hogy egy év alatt körbejárjuk a Földet és megnézzük, melyik a legjobb - talán jobb úgy mondanom - legélménydúsabb helyszín. Sosem mondtam vagy írtam, de ketten együtt elmentünk egy Csendes-óceáni kicsi szigetre iskolát nézni, aztán jött Maryland, Virginia. Képben volt még Miami is, ahová egyetemre jártam, ahol sok barátom él. Végül Washington mellett döntöttünk, gyermekeink örömére. Nagyfiaim ide (is) jártak óvodába, ismerik a helyet, megmaradtak a barátaik. Innen utazunk majd például Fekete-Afrikába, eldugott kis falvakba és nagyvárosokba. Benjamin Ugandát várja a legjobban.

Miénk a nagyvilág, s mi boldogok vagyunk...
A "Haiti Magyar Iskola és Árvaház" lakói között Weisz Fannival

Miénk a nagyvilág, s mi boldogok vagyunk...

Most egy gyönyörű környezetben lévő szép lakásban lakunk, kerüljük a fényűzést és ez a továbbiakban is így marad. Sokszor ingázunk, egy bázisunk van, onnan indulunk mindenfelé. Feleségemtől kapott felhatalmazással nézzük a világot. Gyöngyi Bendegúz fiammal most Angliában van, négy fantasztikus magyar kislánynak szerzett ösztöndíjat, s velük van, emellett kiválóan megállja a helyét felnőtt, ifjúsági és gyerekedzőként is. Mi hamarosan a korábban földrengés, most pedig hurrikán pusztította Haitire utazunk Benjaminnal és Barnabással, ahol mind a hárman a "Haiti-Magyar Iskola és Árvaházban" fogunk dolgozni, ők - felügyeletem alatt- ifjúsági segítőként, én pedig segélymunkásként.

Emlékezhettek erre az intézményre, ez az a hely, amelyet magyarok építettek, magyarok a mozgásfejlesztő tanárok. A világ egyik legnyomorúságosabb helyén ez a kicsi magyar sziget jelenti a menedéket sok rászoruló picinek.

1355, KÖSZÖNÖM HA SEGÍTESZ

1355, KÖSZÖNÖM HA SEGÍTESZ

November 5-én, Washingtonban jótékonysági előadást tartok Magyarország Nagykövetségén, amelyen több diplomáciai testület is képviselteti magát. Az egyik helyi egyetemtől rengeteg ruhát és tartós élelmiszert szereztem. Könyvem bevételéből jelentősebb összeget adok én is (nincs alapítványom és nem írom le semmilyen adóból, ez az én pénzem).

Sokan látták filmemet vagy olvasták könyvemet a sárpogácsa-evő gyerekekről. Vízből, cukrozott-sózott sárból készítik a bizarr süteményt, ezt eszik a helyi kicsik. Ott van most a legnagyobb szükség a segítségre, mert a természeti katasztrófák még a nincset is elvitték. A magyar sziget, az iskola és árvaház még áll, s Te is segíthetsz 300 forinttal, ha felhívod a 1355-ös számot. Ezt a pénzt, illetve az abból vásárolt segélyt a Magyar Baptista Szeretetszolgálat maradéktalanul eljuttatja a gyerekekhez. KÖSZÖNÖM, HA TELEFONÁLSZ!

Hála és köszönet...

Hála és köszönet...

Hálás vagyok a sorsnak, hogy tehetek. Alázattal teszem. Ahogy minden évben, idén is veszek majd egy magyar könyvtárat, a korábbi évekhez hasonlóan kórháznak vagy kisfalunak adom majd. Ám most, kihasználva azt, hogy esetleg többen figyelnek rám, leírom, hogy a haiti segítséget úgynevezett "nagykövet-akciónak" szánom. Lássa meg a nagyvilág, hogy magyar kezdeményezésre, magyar segítőkkel, magyar lebonyolítással segítünk másokon (is). Olyanokhoz érkezik a segély, akik enélkül nem juthatnának tiszta ivóvízhez, élelmiszerhez, ruhákhoz. Ezért segítek, ezért köszönöm, ha segítesz Te is. Ezzel kapcsolatban mindenről beszámolok. Hiszem, hogy a fentiek felkeltik amerikai kollégáim érdeklődését is, s hiszem azt is, hogy jó hírét keltheti mindez Magyarországnak és a magyar embereknek.


Amúgy nagyszerű dolgok történtek velem, velünk. Vasárnap együtt vacsorázhattam az amerikai foci élő legendáival, a Gogolák testvérekkel, beszélgettem Colin Bell Budapestre akkreditált nagykövet asszonnyal, Szemerkényi Rékával, Magyarország washingtoni nagykövetével, George Pataky egykori kormányzó úrral, sokakkal másokkal. Korábban megnéztem a Redskins győztes meccsét, erre koccintottam gyerekkori barátommal Dáviddal, aki most sajtóattasé, majd meghívást kaptam más nagykövetségekre. Egyeztettük a programokat velük, egyetemekkel, tanárokkal, diákokkal és persze a fiaimmal.

Hamarosan megkezdődnek angol nyelvű előadásaim, Washington után New York és Miami következik. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ott beszélhetek a diákoknak, ahol egykor én is tanultam. A II. világháború utolsó hadifoglyának felkutatása, azonosítása és hazakísérése kiemelt figyelmet von magára, ahogy Csernobil, a kontinenseken átívelő családegyesítések, az újságírással vegyített, veszélyes helyen folytatott humanitárius missziók vagy például Észak-Korea is. Oda nem nagyon szoktak forgatni járni az amerikai újságírók.

Túl minden határon
Túl minden határon...
Megnézem

Túl minden határon

Szeretnék eljutni az alaszkai Whittierbe, a kisvárosba, amely lakói egyetlen tizenhárom-emeletes házban élnek. Az épületben van posta, orvosi rendelő, óvoda és iskola. Minden van ott, egyetlen épületben. Aztán szeretném megkóstolni a magyar paprikát, amit egy Csendes-óceáni szigeten élő magyar házaspár termeszt. Fiaimmal együtt segíteni szeretnénk a haiti magyar árvaház és iskola kicsinyeinek, ahol négy éve magam is jelképesen örökbe fogadtam egy kis árvát, akit azóta is támogatok.


Most tehát Washingtonban élünk. Benjamin ide jár középiskolába, Barnabás általános iskolába. Okos, rátermett, segítőkész gyerekek. Gyöngyiék nemsokára megérkeznek hozzánk, nem sokkal később irány Haiti a nagyobb srácokkal!

Találgatásoknak nem sok értelme van, mint ahogy szakmai, politikai vagy más okokat keresgélni is felesleges. Ami történt megtörtént, ahogy korábban írtam és mondtam, nem akarok és nem is fogok senkiről semmi rosszat mondani. A véleményem megvan az acsarkodókról, cenzorokról és politikusokról, de nem tölthetem harccal az időmet. Túléltem egy igazi háborút, nincs szükségem idióta és értelmetlen háborúskodásokra sem. Továbbá nincs időm és energiám vad és még vadabb pletykákra, hallomásokra, "nevük elhallgatását kérő rokon-barát-ismerős-kolléga" információira reagálni. Családi döntés született, egy szerető család egységes döntése. Egy biztos: akárhol is élünk, akárhová is utazunk, mi mindig magyarok maradunk, hazánk pedig soha nem lesz más, csakis Magyarország!


Sokat írtam ma, könyvemről még semmit. Mára ennyiben is hagyom. Legyen elég annyi: "Túl minden határon". 8 fejezet, 384 oldal és sokkal több annál. Életem legfontosabb könyve, egy izgalmas kaland Kínától Ugandáig, Magyarországtól Amerikáig. Sok mindenre választ kaphatsz belőle.

Köszönöm ha elolvasod, esetleg véleményezed. Maradok Barátsággal:


Vujity Tvrtko


(A "Túl minden határon" könyvről többet is megtudhat, ha a borítóra kattint. A kötetet ezen az oldalon extra kedvezménnyel rendelheti meg, és 24 órán belül meg is kaphatja azt.)

Hozzászólások

2016. október 19. 6:07
Gratulálok és nem szép szó, de irigyellek is ezért az elhatározásodért, hogy meg merted tenni, a gyerekeknek biztosan nagyon jó lesz, normális a világot nyitottan látó és befogadó felnőttekké fognak válni. További elképzeléseid megvalósításához, erőt és jó egészséget kívánok! Tisztelettel:János
2016. október 19. 0:14
További sok sikert...vigyázzatok magatokra mindannyian.. szlovákából Magdi ....karácsonyra kapon az uj könyved... remélem még összefutunk szlovákiába és majd dedikálod ,mint a többit is..köszönöm
2016. október 18. 15:23
Tegnap kaptam kézhez a könyvet,màra végeztem is vele!Nagyon tetszik,mint az összes többi!Remélem lesz folytatàs
További sok sikert kívànok☺