Nincs engedélyezve a javascript.
Árverésre bocsátom Pulitzer-emlékdíjamat
Árverésre bocsátom Pulitzer-emlékdíjamat
A teljes bevételt a Tábitha Gyerekohospice Házat kapja
december 11.
Legyen a Te Karácsonyod a legszebb

Legyen a Te Karácsonyod a legszebb

Ágika. Kicsi szerelmem. Így hívtam, mert így hívott. 12 éves volt. Többet tanultam Tőle, mint utazásaimból, interjúkból, riportokból összesen. Ez a kicsi lány élete utolsó perceiben bölcsebb volt, mint én valaha is leszek. Fogta a kezemet és emlékeztünk. Emlékeztünk az együtt töltött szép időkre, a közös játékokra, a hatalmas ölelésre. Bármikor felhívhatott, akár az éjszaka közepén is. A pécsi kórházban bemutatott a tanárnénijének, aki elmesélte, hogy milyen okos kislány az én kis Ágikám.

Aztán, amikor Ágit kezelésre vitték, a tanítónő keserves zokogásban tört ki. Kérdeztem, mi a baj?

"Megtanítom, megtanulják. Felkészülnek. És nem felelnek. Nem felelnek, mert addigra meghalnak!"- ezt mondta. Nem maradtak szavaim. Amikor visszahozták Ágit, nagyon megpuszilgattam. Édesanyja -akit én csak "Csodálatos Margitnak" hívtam- felírt arra a listára, amin azoknak a nevei szerepelnek, akik bármikor tájékoztatást kaphatnak a kis betegről. Ági rákos volt. Menthetetlen beteg. Mégis bíztam és biztattam. És Ő bízott bennem.

- Ugye meggyógyulok?- kérdezte egyszer a mentőautóban, miközben fogtam pici fejecskéjét.

- Persze, kicsikém, persze, hogy meggyógyulsz- válaszoltam, magamra erőltetett mosollyal.

A Miskolci Klinika és a csontvelő-transzplantáció volt az egyetlen remény. Feltéve, hogy Ági szervezete bírja. Nem bírta. Azon a szörnyű napon egész nap náluk volta, a pici somogyi kisfaluban. A szülők már minden pénzüket elköltötték, hogy a lány, az Ő lányuk semmiben ne szenvedjen hiányt.

Beszéltem hozzá. Értette szavaimat. Megpusziltam. Tudtam, hogy utoljára...

Elment. Örökké velem marad...
A Tábitha képeslapja, Önnek készült

Elment. Örökké velem marad...

-Édesanyám, hoznál nekem egy pohár vizet?- ez volt az utolsó mondat, amit mondott. Szépen, kristálytisztán. Csodálatos Margit nem bírta tovább, zokogásban tört ki. Fogtam Ágim pici kezét. Még megitta a vizet, aztán elveszítette az eszméletét. Délután meghalt.

Egy héttel később temettük. A kislány álma az volt, hogy menyasszony lehessen. Utolsó forintjaiból Csodálatos Margit vett neki egy gyönyörűséges menyasszonyi ruhát és három nappal a halála előtt szépen felöltöztette. Megrázóan gyönyörű fotó készült erről. Róla és a ruháról. Amelyben eltemettük. Szenczy Sándor tiszteletes barátom fogta a kezemet, hogy a búcsúztatót el tudjam mondani.

Egy hónappal később Csodálatos Margit hívott. A bútorok mögött megtalálta Ágika naplóját. Az írta benne, hogy meg fog gyógyulni, mert én megígértem neki. Meg az is írta, reméli, hogy majd elveszem feleségül, mert annyira szeret és bízik bennem. Meg az is, hogy nem tudja a megoldást, hogy hogyan lehetne a feleségem, hiszen nekem már van egy, akit ő is nagyon szeret, de akkor is... "majd kitalálunk valamit, mert ő mindig kitalál valamit..."- ezt írta rólam.

Hiába a sok ajándék, a számítógép, a játékok, az ígéretek, nem voltam őszinte. Tudtam, hogy a gyilkos kór nem engedi "kicsi szerelmemet". Tudtam, hogy meg fog halni.

Ezért, MIATTA döntöttem el, hogy amíg csak élek, támogatom azokat, akiknek a legnehezebb. Ezért vettem gyerekkönyvtárakat a pécsi és a miskolci gyerekklinikáknak, ezért hívom fel a figyelmet rájuk, a legnagyobb harcosokra...


Pulitzer-licit
A Pulitzer-emlékdíjam

Pulitzer-licit

Árverésre bocsátom Pulitzer-emlékdíjamat. Nem lemondok róla, nem visszaadom vagy odaadom, hanem árverésre bocsátom. A legnagyobb licitet tevő személy megkapja a gyönyörű plakettet és a tanúsítványt. Nekem ez a "legdrágább" díjam. 1992-ben kapta, a délszláv háborús tudósításaimért. Ott, akkor tényleg majdnem beledöglöttem az egészbe, barátaim haltak meg az egykori Jugoszláviában. Ez valóban életem díja, ha valahol megemlítik a nevemet és mellette egy elismerést, akkor ez az: a Pulitzer. Hihetetlen élmény és érzés, hogy ÁT SZERETNÉM ADNI! Szeretném, ha minél több pénzt adnának érte. A teljes összeg a Tábitha Gyermekhospice Ház lakóié lesz. Lehet szépen és kevésbé szépen is leírni: akik ott vannak, azoknak a legnehezebb. Betegségük a hosszú élettel összeegyeztethetetlen. Azok a kicsik és picit nagyobbak... nem nem írom le...

A törökbálinti otthon egy igazi csoda. Galambos László hozta létre és támogatja a mai napig. A legjobb emberek egyike, akit valaha megismertem. Mi a céljuk? Hogy ne 5, hanem 10 gyermek számára biztosítsák a méltó ellátást, a méltó búcsút. Vidámságot visznek oda, ahová szinte lehetetlen...

Segíts Te is!

A licithez készült egy szuper honlap (licit.tabitha.hu). Ezen keresztül bárki segíthet. Segíthetsz 500 forinttal, vagy egymillióval is. Két kattintás az egész. Aki segít, kap egy képeslapot tőlem és a Magyar Baptista Szeretetszolgálattól. Ezzel szeretnénk megköszönni a támogatást. Ezzel szeretnénk tudatni, hogy a Tiéd a legszebb Karácsony. Azért a legszebb, mert most azokon segítesz, akiknek a legnehezebb!

Barátsággal: Vujity Tvrtko


U.I: Örökké szeretni foglak, Ágikám!