Nincs engedélyezve a javascript.
Eljött a nap
Eljött a nap
2016. október 13.
Mert Tiétek a jövő...

Mert Tiétek a jövő...

Emlékszel, pici fiam? Körbeálltak életed első óvodájában és csak nyalogatták a kezedet, mert nem hitték el, hogy ilyen színűre festették be a bőrödet azok a gonosz szüleid. Időbe telt, amíg megszokták, de utána már egy voltál velük. Emlékszel, ahogy védelmeztek? Amikor dzsafurei óvodai találkozón a többi óvoda összes gyereke téged bámult, aztán mondták, hogy "mozungu", "hógolyó" vagy, mire a Te csoporttársaid a védelmedre keltek, mert az ő hógolyójukat nem bánthatja senki!

Dzsoláni, mandinka, wolof és a horvát-magyar. Az egyetlen fehér. Az ő kis pajtásuk.

Jóízűen faltad a csirkés fufut, dobáltad a labdát az óvoda kismajának, aki a Tiéd is volt.

Aztán egyszer csak vitába keveredtél Phionával, a kislány pedig sírva szaladt Mary nénihez bepanaszolni téged. Emlékszel, hogy volt? Mary óvónéni megkérdezte, hogy mi baja Phionának, aki így válaszolt:

-Elvette a labdámat!

-Kicsoda? - kérdezte Mary néni. És akkor a kislány rád mutatott:

- A szandálos Benji!

Nem azt mondta, hogy a szőke hajú, kék szemű, fehér bőrű, a mozungu, a hógolyó. Nem! Azt mondta, hogy a szandálos Benji. Mert az volt rajtad az érdekes, a bőröd színe már nem!


Papa, a Hold és a TESCO felirat
Benjamin Afrikában

Papa, a Hold és a TESCO felirat

Édesanyáddal úgy beszéltük meg, hogy Ő majd kosarazik veled, én meg majd megmutatom a világot. Így született az elhatározás, így lett ez öcséid sorsa is. Mi soha nem vásároltunk luxuscikkeket, nem költöttünk drága autókra, nem kaptatok csilivili ajándékot sem. Mi élményeket szerettünk volna adni Nektek.

Tudod -milyen furcsa a sors- mind a két nagypapád szénbányász volt. Anyu apukája közöttünk van, az én apukám sohasem láthatott titeket, soha nem játszhatott veletek.

Egyszer hajnalban értünk Pécsre, álltam a hipermarket előtti pirosnál, te pedig hátul, a gyerekülésben aludtál. Aztán egyszer csak felébredtél és kinéztél az ablakon, fel az égre. Milliószor elmesélt mesémből tudtad, hogy sosem látott nagypapád, a Sanyi Papa egy fényes csillag, a legfényesebb. Számtalanszor köszöntél Neki az erkélyről. Neki, a szénbányásznak, aki egyszer sem ölelhetett meg Téged. S Te a hátsó ülésen felébredve csilingelő hangodon azt mondtad:

- Látod, milyen fényes ma este a Sanyi Papa?

- Látom, pici fiam - feleltem, mire Te eltöprengtél:

- Apa, a Sanyi Papát nem zavarja, hogy a TESCO felirat fényesebb nála?

Ettem meg pici szívedet, öleltelek, pusziltalak ott egy parkolóban. Tudod, én mindent attól a szénbányásztól tanultam. Városom, népem, hazám szeretetét. Azt, hogy a sajátomat szeressem, a másét tiszteljem.

Mesélj, most már Te mesélj...
Az új könyv. Kattints
Megnézem

Mesélj, most már Te mesélj...

Azért kaptad a Vujity-Zsolnay nevet, hogy tudd, honnan érkeztél, kiknek a fia vagy. Örök megtiszteltetés volt közös családnevet adni Nektek egy olyan csodálatos nővel, feleséggel és édesanyával, mint a Te édesanyád, a Ti anyukátok. Ez a névkapcsolat miattatok marad fenn. Büszkeség ez, örök büszkeség.

Lassan eljön a perc, amikor Neked is mesélned kell. Elmondanod történetedet, s azt, hogy milyen a világ amit Te látsz. Hiszem, hogy nem a nyitott sportkocsiktól, aranyóráktól és márkás ruháktól lesz gazdag egy gyermek, hanem az élményektől.

Ez a levél, s életem valószínűleg utolsó ilyen jellegű könyve Neked, Nektek szól. Most még én meséltek, mostantól majd Te apának. És én mindent megadok Neked és testvéreidnek ahhoz, hogy sokat és érdekeset mesélhess, mesélhessetek. Ezért ez a könyv, a "Túl minden határon" Nektek szól. Nektek és mindenki másnak. Most pedig indul az utazás, amelyre vártál...


(A "Túl minden határon" könyvről többet is megtudhat, ha a borítóra kattint. A kötetet ezen az oldalon mai napon ((pénteken éjfélig)) még extra kedvezménnyel rendelheti meg, és a bolti megjelenés előtt kézhez is kapja azt.)